| Honlap-menü |
|
 |
|
 |  |  |  |
 |
Elszorult szívvel léptem ki szobám erkélyére, s fürkésztem a távolt. Hátha meglátom az ismerős férfialakot, ki tegnap hagyta el szobámat. Utolsó csókja még ajkamon égett, ölelését még bőrömön éreztem. Nem akartam elengedni. Nem akartam elüldözni, de akkor meg kellett tennem, még ha a szívem is tört millió apró darabra. A saját érdekében... a mi érdekünkben... valami nála is nagyobbtól és erősebbtől akartam megvédeni.Vajon érezte, hogy félek? S azt is tudta, hogy miért? Vagy csak fagyos hangom, és elutasító testt
...
Tovább »
Megtekintések száma: 489 |
Hozzáadta:: Liza |
Dátum: 2012-02-01
|
|
Elgondolkozva ültem régi könyveim fölött, úgy hallgattam az éjjeli szellő susogását mely lágyan cirógatta arcom. Mélyen belemerültem az emlékekebe, nem hallottam, hogy Látogatóm már megérkezett. Hideg ujjainak érintése rántott vissza a valóság felszínére, melyek aztán nyakam köré is fonódtak. Hátrarántott, teljesen a széles fotel háttámlájához szorított. Levegő után kapkodva próbáltam lefejteni szorító ujjait, sikertelenül.Végül engedett, de kezét továbbra is állam alatt nyugtatta. Szakadozva, görcsösen vettem a levegőt, Mesterem ezt a pillanatnyi gyengeséget kihasználva kezét szinte azonnal lejjebb c
...
Tovább »
Megtekintések száma: 484 |
Hozzáadta:: Liza |
Dátum: 2012-02-01
|
|
Elfáradtam a második keringő után, pihennem kellett.Fáradtan roskadtam le a terem falai mentén elhelyezett elegáns székek egyikére, onnan figyeltem álarcom mögül, a többi vendég alakoskodását, s Mesteremet ahogy otthonosan elvegyült közöttük. Tekintetem tovább vittem a termen, hogy lássam a berendezést. Nem messze székemtől, valamint a terem végében hosszú asztalok voltak elhelyezve, rajtuk csiszolt kristályüveg edények és karcsú üvegek, hosszúnyakú poharak. Szomjas voltam. Ahogy felálltam, kicsit megszédültem, egyensúlyom is elvesztettem, már nem tudtam megkapaszkodni semmib
...
Tovább »
Megtekintések száma: 485 |
Hozzáadta:: Liza |
Dátum: 2012-02-01
|
|
A bál, II.Volt valami abban a keringőben, ami nyugtalanított, mégse tudtam megmondani mi az... Félelmem minden megtett lépéssel nőtt, de nem tehettem ellene. Ő irányított.A táncterem közepe felé sodort Mester lendülete, szédültem, de próbáltam a körülöttünk lévőket is figyelni. Próbáltam rájönni kik rejtőznek az álarcok mögött, kik figyelnek alig leplezett kárörömmel, kíváncsisággal vagy éppen unalommal. Próbáltam rájönni, hogy kik lehetnek azok, akik mégse szomjaznak a véremre... Amint tekintetem újra Mesterem arcára emeltem, lenéző mosolyt láttam. Befejeztük a táncot, a zene is elhalkult; a teremben táncoló párok megálltak, mély meghajlással
...
Tovább »
Megtekintések száma: 484 |
Hozzáadta:: Liza |
Dátum: 2012-02-01
|
|
Féltem.Idegesen gyűrögettem ruhaujjam fodrát, miközben Mesteremre vártam; végül megérkezett. Alig mertem felnézni rá. Arcán nem látszott semmi érzelem, hidegen fürkészett.-Látom elkészültél. Menjünk.-Némán, csendben haladtunk egymás mellett, le a bejáratig. Mielőtt kiléptünk volna, Mester a kétszárnyú ajtóhoz szorított. Kétségbeesve, szinte lebénulva vártam következő mozdulatát. Megharapott. Nem tartott sokáig, éppen csak addig, hogy kellően "megszelídítsen". Gondosan vigyázott ruhám nyakára, mindig nagy hangsúlyt fektetett a külsőségekre. Végzett, aztán kitámogatott a régimódi lovaskocsiig, s f
...
Tovább »
Megtekintések száma: 481 |
Hozzáadta:: Liza |
Dátum: 2012-02-01
|
|
Nem kellett sehova sem sietnem, nem kellett várnom Mesteremre, nem kellett a Vadásztól tartanom, a mai éjszaka semmivel sem kellett törődnöm, s mégis.... félelemtől elszorult szívvel kellett ébredtem. Kábán öltöztem fel. Nem éreztem éhséget, íróasztalom felé tartottam némán. Kezembe vettem a meghívókat, elgondolkozva indultam a padlás felé. Könnyen szökkentem ki a nyitott, tetőtéri ablakon, s leültem a felújított tetőcserepek szélére. Lábamat a semmibe lógatva böngésztem a két elegáns, vastag domborpapírt. Ismerős neveket kerestem rajtuk.Hallottam hátam mögül a motoszkálást, de ne
...
Tovább »
Megtekintések száma: 467 |
Hozzáadta:: Liza |
Dátum: 2012-02-01
|
|
Nagyon nyugtalanul aludtam... egyre csak forgolódtam s rémálmok gyötörtek. Tegnap talán ezért is ébredhettem fel idő előtt, szinte még világosban. Inasom is aggódva figyelt, amint fáradtan emeltem számhoz poharam. Csak szemei kérdeztek némán. Nem törődve vele, felmentem szobámba. Vártam Mesterem.Hangtalanul lépett be hálómba, nem vettem észre, csak mikor megérintett. Rémülten fordultam hátra, s figyeltem, ahogy fölém magasodott. Gonoszul elmosolyodott.-Ezt nézd... Két meghívót is kaptunk. Itt a tiéd.-azzal a kezembe nyomott még egyet, amit azonnal ki is
...
Tovább »
Megtekintések száma: 466 |
Hozzáadta:: Liza |
Dátum: 2012-02-01
|
|
Végigsimított a nyakamon, majd hideg kezei lejjebb kalandoztak mellkasomig, onnan pedig le egészen csípőmig. Magához vont. Remegő ajkaimat halk sóhaj hagyta el... nem akartam, hogy hozzámérjen, de nem tehettem ellene semmit. Vártam, behunyt szemekkel. Vártam a harapást, vagy azt, hogy a falhoz szorítson. Ehelyett csak a fülembe súgott:-Cseréld le ezt a ruhát. Hoztam újat.Rettegve kinyitottam szemem, úgy néztem előttünk álló, egész alakunkat mutató tükörbe. Mögöttem állt, úgy szorította testem. Elengedett, majd ágyam felé intett, ahol egy világos színű doboz feküdt. Kinyitottam s egy viktoriánus stílusú, fekete ruha várt benne.-Vedd át...-utasított. T&
...
Tovább »
Megtekintések száma: 482 |
Hozzáadta:: Liza |
Dátum: 2012-02-01
|
|
Mikor megérkezett, azt mondta csak azért jött, hogy odaadja nekem a meghívót és a meghívottak névsorát. Miközben a kezembe nyomta őket, felnéztem rá. Gonosz fény villant szemében, s én tudtam, hogy megint meg fog gyötörni. Ezúttal sem tévedtem... nem küzdöttem ellene... nem tiltakoztam, nem kiabáltam... nem sírtam. Bezárkóztam a fejemben és próbáltam nem figyelni a fájdalomra.Végzett velem, majd felöltözött. Ahogy szobám ajtaja felé sétált, hirtelen hátrafordult, mint akinek eszébe jutott valami. Szapora lé
...
Tovább »
Megtekintések száma: 492 |
Hozzáadta:: Liza |
Dátum: 2012-02-01
|
|
Tegnap újra meglátogatott... Mikor megláttam, nem mertem ránézni... tudtam, hogy megint azért jött, hogy...Már egy ideje minden egyes látogatásakor úgy érzem magam, mint a Kutya, amit Gazdája csak akkor ver meg, ha éppen rossz kedve van. Máskor kedvesen bánik vele, megsimogatja, becézgeti... a Kutya megnyugszik, hogy Gazdája mégis szereti. Gazda jó. Gazda sose bántaná őt ok nélkül. Kutya rossz. Aztán egy idő után a verés valamiért rendszeressé válik... a Kutya nem érti, hogy miért kapja. Kétségbeesve gondolkozik az okokon. Talán valami rosszat tett? Talán nem nyalta meg Gazdája kezé
...
Tovább »
Megtekintések száma: 432 |
Hozzáadta:: Liza |
Dátum: 2012-02-01
|
|
|  |
 |  |
 |  |  |  |
|
| Belépés |
|
|
|
|
