FőoldalRegisztrációBelépés
Az oldalt törölték Üdvözöllek Vendég | RSS
Honlap-menü

Ki minek gondol, az vagyok annak... Mért gondolsz különc rokontalannak? Jelet látsz gyűlni a homlokomra: Te vagy magad, ki e jelet vonja. S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik, Mert fénye-árnya terád sugárzik. Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról: Rajtam látsz törvényt saját magadról. Okosnak nézel? Hát bízd magad rám. Bolondnak nézel? Csörög a sapkám. Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz; Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz. Szemem tavában magadat látod: Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod. Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod: Szemem tavában magadat látod.
Megtekintések száma: 550 | Hozzáadta:: Liza | Dátum: 2012-02-27 | Hozzászólások (0)

 

Már régóta követtem a szürke utcákon át. Lehajtott fejjel, kezeit zsebre dugva, szinte céltalanul bolyongott, nem törődve a kopott kirakatokkal, kiabáló hajléktalanokkal.Karácsony közeledtével az emberek kétségbeesve próbálják legjobb álarcukat mutatni a többiek felé. "Minden rendben. Boldog vagyok." Mindegyikük, kivéve őt.Éreztem rajta, hogy már belefáradt ebbe a világba, a sok álszenteskedésbe, a hátbatámadásokba, hogy semmibe veszik, a céltalan pénzköltésbe, de leginkább abba, hogy egyedül van; a magányba. Egy é ... Tovább »

Megtekintések száma: 529 | Hozzáadta:: Liza | Dátum: 2012-02-01 | Hozzászólások (0)



Kényszergyógykezelésre küldték. Azt mondták, hogy a saját érdekében. Nem akart menni, félt a fehér köpenyesektől, félt a sápadt, beesett arcú emberektől, félt a fakó szemektől, üres tekintetektől, de leginkább attól, hogy végleg egyedül marad. Hiába tiltakozott, elvitték.Bezárták egy szűk szobába, korlátozva addigi mozgásterét. Bizonyos időközönként fehér köpenyesek keresték fel, kérdezgették, de mintha más nyelvet beszéltek volna, nem értette őket. Olyankor komoly arccal a papírjukra meredtek s nem szóltak semmit. Ezek után a látogatások után gyógyszereket hoztak neki, amiket mindig be kellett vennie. Né ... Tovább »
Megtekintések száma: 529 | Hozzáadta:: Liza | Dátum: 2012-02-01 | Hozzászólások (0)


Marcangolta, szaggatta a húst. Hályoggal borított szemeit diadalittasan Áldozatára emelte, szörnyű állkapcsából mérgező nyál csorgott. Fekete karmaival újra beletépett a kiszolgáltatott mellkasba, a szívet akarta. A test sikolya messzire elhallatszott, a szél szárnyaira kapta s kietlen, szikes földek felé sodorta, hogy ott visszhangozzon tovább.A lény újra belevágott a húsba, iszonytató csapásával szétmorzsolva a bordákat, végül feltárult előtte a szív. Az összeroncsolt mellkasban még tovább, erősen, kétségbeesve dobogott. Gonosz vigyorral figyelte egy darabig a verdesést, majd feltelepedett a felsőtestre, ... Tovább »
Megtekintések száma: 508 | Hozzáadta:: Liza | Dátum: 2012-02-01 | Hozzászólások (0)


Könnyes szemeivel újra felém pillantott, várakozva. Az imént fejezte be legújabb sebesülésének történetét, a történetet mely már oly sokszor megesett másokkal is. A történetet, melyet az átkos szerelem írt vérrel.Ezüsttálcán kínálta fel szívét a fiúnak, egy egyszerű de fontos kérdés kíséretében, melyre a kapott válasz tőrdöfésként érte kiszolgáltatott lelkét. Csak két szó okozta vesztét.Fejét lassan az asztalra hajtotta, karjaival eltakarva arcát. Kizárta a külvilágot. Hosszú, fekete pólójának ujja felgyűrődött, láttatva engedte ... Tovább »
Megtekintések száma: 513 | Hozzáadta:: Liza | Dátum: 2012-02-01 | Hozzászólások (0)

  

Gonosz bűnök árnyékban egy kisgyermek sírását hallani.Elméjének sötét oldalából tiltott dolgokat rajzol, apró, remegő kezeivel... egy kislányéi ezek, kiről mindenki tudja, hogy egy teljesen másik világba tartozik. Egy világba, mely telve van szeretettel... Hiába próbálkozik, már nem tud elaludni, az Álom messzire elkerüli, hiszen tudja jól, hogy nemsokára el kell mennie.Egy gyermek sír, miközben a varázslatos kötelékekre vár, mik majd megragadják, s a másik oldalra húzzák, nem eresztve Őt többé. E földi emlékei egyre halványodnak. Rémlik, mintha sokszor mondták volna neki, hogy ne féljen a szörnyetegektől, melyek ágya alatt rejtőznek... mostanra ők lettek legjo ... Tovább »
Megtekintések száma: 528 | Hozzáadta:: Liza | Dátum: 2012-02-01 | Hozzászólások (0)


Mint gyermekkoromban s halhatatlan utam során is oly sokszor, ezúttal is, felszegett fejjel az éjszakai eget kémleltem. A csillagokkal sűrűn telehintett nyári eget, mely olyan volt mint egy ezüst s gyémántszálas szőttes. A sok természeti csoda közül, ami mindig lenyűgözött ez volt az egyik s egyben legfontosabb számomra. Képes voltam órákig szótlanul ülni egyhelyben, a széles mezőkön vagy egy fa tetején. Szemeimmel egyre csak figyeltem, várva, hátha látok hullócsillagot s ha volt, a hűs szellő lágyan cirógatta arcom egy-egy hajtincset magávalragadva.Ezen az éjszakán is, a birtokhoz tartozó hatalmas réte ... Tovább »
Megtekintések száma: 511 | Hozzáadta:: Liza | Dátum: 2012-02-01 | Hozzászólások (0)


Sok idő telt már el azóta, mióta majdnem megölt a Vadász. Ezalatt az időszak alatt már teljesen regenerálódtam... a folyamatban többen is segítségemre voltak, akiknek hálával tartozok. Emberek s vámpírok vegyesen, nemcsak vérüket, hanem életüket is áldozták, áldozták volna nemcsak gyógyulásom oltárán, hanem ha kellett volna akkor csata közben is.Nem tudom nekik eléggé megköszönni...Túl régóta láncolt a gyengeség szobám ágyához, a fülledt éjszaka ezúttal a hatalmas, házikönyvtár ablakában talált. Ott ülve élveztem a csillagokkal telehintett eget s a néha lengedező szellőt. Gondoltaimba mélyedve a t ... Tovább »
Megtekintések száma: 509 | Hozzáadta:: Liza | Dátum: 2012-02-01 | Hozzászólások (0)


Ólomsúlyú végtagokkal fekszem még mindig ágyamban, csak nemrég ébredtem. Minden mozdulat elviselhetetlen fájdalmat okoz. Tekintetem a plafonra szegeztem, úgy vártam. Egy halk kopogtatás kíséretében hű inasom lépett be.-Hogy érzi magát Úrnőm?-Nem jól... nem jól...-Úrnőm... Nemrég egy férfi járt itt... azt hiszem a Mestere.-az a kevés vér, mi ereimben csordogált szinte azonnal megfagyott, nem értettem miért jött el... Rémült ötleteim áradatának James szelíd hangja vetett véget.-Egy tasaknyi új vért hozott.-Bal karom felé bökött, s valóba ... Tovább »
Megtekintések száma: 503 | Hozzáadta:: Liza | Dátum: 2012-02-01


Idegesen vártam Mesterem érkezésére a kocsifeljárón. Nem tudtam mihez kezdjek, így fel s alá járkáltam a csillagtalan éjszakában, míg végül két fényszóró vetette árnyékomat a bejárati ajtókra. Hatalmas, fekete terepjáró ajtaja nyílt előttem, s intettek, hogy szálljak be. A kilométeróra halvány fényében Mesterem arca derengett fel de... ezúttal valahogy más volt... mintha fáradtabb lett volna. Némán ültünk egymás mellett, Ő vezetett én csak néztem a tovasuhanó fényeket, embereket és az életet. Nem figyeltem mikor értünk be a közeli váro ... Tovább »
Megtekintések száma: 511 | Hozzáadta:: Liza | Dátum: 2012-02-01 | Hozzászólások (0)

1 2 3 4 5 »
Belépés

Copyright MyCorp © 2024
Ingyenes webtárhely uCoz