FőoldalRegisztrációBelépés
Az oldalt törölték Üdvözöllek Vendég | RSS
Honlap-menü

Főoldal » 2012 » Február » 1 » Regeneráció
3:59 PM
Regeneráció

Ólomsúlyú végtagokkal fekszem még mindig ágyamban, csak nemrég ébredtem. Minden mozdulat elviselhetetlen fájdalmat okoz. Tekintetem a plafonra szegeztem, úgy vártam. Egy halk kopogtatás kíséretében hű inasom lépett be.-Hogy érzi magát Úrnőm?-Nem jól... nem jól...-Úrnőm... Nemrég egy férfi járt itt... azt hiszem a Mestere.-az a kevés vér, mi ereimben csordogált szinte azonnal megfagyott, nem értettem miért jött el... Rémült ötleteim áradatának James szelíd hangja vetett véget.-Egy tasaknyi új vért hozott.-Bal karom felé bökött, s valóban. A sok, már megszokottnak is mondható tű mellett, egy újat vettem észre. Pillantásommal lassan követtem, hogy hova vezet a vékony cső; egy kisebb de annál sötétebb vérrel teli zacskóhoz. Értetlen pillantásomat látva komornyikom azonnali magyarázásba kezdett.-Azzal ugye mindenki tisztában volt, hogy bármelyik pillanatban... nos... igen. Azt állította, hogy erősebb vérre volt szüksége. Ez az.-Erősebb?-Azt mondta igen. Hogyan is mondta... Tiszta, igen. Tiszta. Hozhatok még valamit, Úrnőm?-Fáradtan mosolyogva nemet intettem, James meghajolt s elhagyta szobámat. Behunytam szemem, pihentem. Újabb kopogtatás, ezúttal Sven nézett be az ajtón; a zavartság és megkönnyebbülés sajátos elegyével arcán.-Bejöhetek?-halkan kérdezett. Egy bólintással megadtam neki az engedélyt. Sikertelenül elfojtott mosollyal jött ágyamhoz, s kezet csókolt nekem.-Aggódtunk James-el.-Tudom.-Majd eszembe jutott valami.- Mondd csak, Sven.... van hol laknod?-kérdésem hallatán szégyenlősen lehajtotta fejét.-Nincs.-motyogta.-James magányos az inasok szállásán. És még rengeteg hely van a keleti szárnyban.-Látszólag érdektelen információkat közöltem, de a hosszú szőke haj mögött megbújó férfiarc azonnal felragyogott. Felpattant ágyam széléről, melyre előzőleg ült.-Tehetek még valamit érted, Megara? Úrnőm?-Csak az erkély ajtaját nyisd ki, kérlek.-Megtette, elárasztva szobámat, s ezzel együtt fekhelyemet az ezüstös holdfénnyel. Amilyen halkan bekopogott, ugyanolyan halkan el is hagyta hálómat. Újra behunytam szemeim, élveztem a sápadt fényt s vártam.
Megtekintések száma: 511 | Hozzáadta:: Liza | Címkék (kulcsszavak): fogaska-napló | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Belépés

Copyright MyCorp © 2024
Ingyenes webtárhely uCoz