Végigsimított a nyakamon, majd hideg kezei lejjebb kalandoztak mellkasomig, onnan pedig le egészen csípőmig. Magához vont. Remegő ajkaimat halk sóhaj hagyta el... nem akartam, hogy hozzámérjen, de nem tehettem ellene semmit. Vártam, behunyt szemekkel. Vártam a harapást, vagy azt, hogy a falhoz szorítson. Ehelyett csak a fülembe súgott:-Cseréld le ezt a ruhát. Hoztam újat.Rettegve kinyitottam szemem, úgy néztem előttünk álló, egész alakunkat mutató tükörbe. Mögöttem állt, úgy szorította testem. Elengedett, majd ágyam felé intett, ahol egy világos színű doboz feküdt. Kinyitottam s egy viktoriánus stílusú, fekete ruha várt benne.-Vedd át...-utasított. Tétován kezdtem el kigombolni blúzomat. Nem ez volt az első alkalom, hogy levetkőztem előtte, levetkőztem neki, de... ugyanúgy szorongtam, mint mikor először tettem. Mereven néztem a padlóra, lehajtott fejjel kerültem a tekintetét, holott egyre csak magamon éreztem... Az utolsó ruhadarab is lehullott mellém, fehérneműben álltam előtte. Egyedül öltöttem magamra a másik ruhát, de a fűzőt nem sikerült bekötnöm. Kénytelen voltam Mesterem segítségét kérni. Mögém lépett. Olyan szorosra húzta fűzőmet, hogy alig kaptam levegőt... elszoktam tőle. Lélegzetem néha kihagyott. Újra a tükör elé vezetett... vasmarokkal csípőm mellé kényszerítette kezeimet. Fogva tartott.Nemcsak fizikailag, hanem a lelkemet is. Megbénított, nem tudtam ellene küzdeni. Ajkait végighúzta nyakamon, vészesen közel járva ütőeremhez. Mélyen beszívta hajam illatát, majd beszélni kezdett.-Szóval...? Még mindig kötődsz az emberekhez? Azt akarod, hogy mindegyikük a kis Angela sorsára jusson? Hát nem emlékszel, hogy mi történt Thomas-al, James-el és Adelaide-el? Hogy többeket már ne is említsek meg? Az enyém vagy. Én teremtettelek. Azt csinálod amit mondok.-Én...-nem mertem folytatni, de nem is tudtam. A harapása belémfojtotta a szót. Mély volt, mélyebb mint a korábbiak. Egyik kezét közvetlenül a seb alá helyezte, hogy vérem ne mocskolja be a ruhát. Csak pár percig tartott, utána levetett felsőmet nyakamra szorítva lelökött a földre. Hajamat durván megragadta, hátrarántva fejem.-Én teremtettelek, s el is pusztíthatlak. Azt csinálod, amit mondok. Eljössz velem a bálba.... Most szedd össze magad. A ruhára vigyázz....-azzal el is távozott.Zihálva, töredezett mozgással álltam lábra, sebemre szorítva teljesen átvérzett blúzomat. Behívtam Jamest, ellátta sérüléseim, majd kihámozott a ruhából.Beletörődtem sorsomba. Odamentem éjjeliszekrényemhez, kinyitottam a legalsó fiókot s elgondolkozva néztem a csillogó vadászkést, amit egy kedves ismerősömtől kaptam.Használni fogom én ezt valaha is? Talán a bál után. Talán sohase. Nemsokára kiderül. Elmélázva kiültem a hűvös ég alá, s a félig eltűnt holdat néztem...
|
