Nagyon nyugtalanul aludtam... egyre csak forgolódtam s rémálmok gyötörtek. Tegnap talán ezért is ébredhettem fel idő előtt, szinte még világosban. Inasom is aggódva figyelt, amint fáradtan emeltem számhoz poharam. Csak szemei kérdeztek némán. Nem törődve vele, felmentem szobámba. Vártam Mesterem.Hangtalanul lépett be hálómba, nem vettem észre, csak mikor megérintett. Rémülten fordultam hátra, s figyeltem, ahogy fölém magasodott. Gonoszul elmosolyodott.-Ezt nézd... Két meghívót is kaptunk. Itt a tiéd.-azzal a kezembe nyomott még egyet, amit azonnal ki is nyitottam. Kétségbeesve figyeltem a meghívottak névsorát, azt is hogy ki tartja, s mikor. Venetia Ingray. Jövőhéten. Íróasztalom felé fordultam, hogy összehasonlítsam a korábban érkezettel, de valami történt... Az esteli szellő meglebbentette hajam, s Mesterem észrevette nyakamat.-Állj csak meg, Maggie...-megdermedtem. Nem mertem mozdulni. Hallgattam lépteit, végül elért hozzám. Félresöpörte tincseimet, majd dühösen, fájdalmasan megszorította vállam...-Ki ért hozzád?-hangja fagyosan csengett.-Mester, ez....-agyam lázasan dolgozott, hogy egy hihető magyarázatot kitaláljon, de Mesterem erőszakosan maga felé fordított, azt akarta, hogy ránézzek. Szemében pokoli tűz égett. Hatalmas pofont mért rám, s mint korábban, keresztülrepített a szobán. Kísréteties reccsenést hallottam, s éreztem, hogy fejemen felhasad a bőr. A szobám falán lévő hatalmas tükör összetört, én meg mint egy rongydarab, lehanyatlottam a földre... vérem patakokban ömlött, egyre terjedő, barna foltokkal tarkítva vörös felsőmet. Üvegszilánkokba tenyereltem. Mesterem azonnal ott termett előttem, fél kezzel a magasba emelt... aztán megharapott. Minden korábbi harapásánál mélyebbre hatoló és fájdalmasabb volt. Próbáltam ellökni magamtól, de semmit sem értem el vele... húsomat marcangolta, szinte csontomat törte. Sikoltoztam. Égetett a harapás... miután végzett, ágyam mellé dobott a földre.-Mester... kérlek...-Könyörögve néztem fel rá, de nem törődött velem. Levegő után kapkodtam. Undorodva nézett rám, majd lehajolt hozzám. Arca pár centire lehetett az enyémtől, mégse szólt semmit. Felállt, s otthagyott az egyre terjedő vértócsában. Görcsösen próbáltam a valóságba kapaszkodni, de a sötétség minduntalan mélyebbre húzott. Kábultan, valahol az ébrenlét és tudattalanság határán hallottam, ahogy öreg komornyikom beront a szobába, engem szólít. Nem tudtam válaszolni... már alig hallottam valamit az engem körülvevő világból. Egy ismerős férfihang is csendült James mellett. Szemeimmel már csak foltokat láttam, úgy elgyengültem. Ismerős szőke üstök... de a hang nem az övé... ez egy másik hang. Valaki mellém térdelt, homlokom végigsimítva. Engem hívott.-Maggie... Maggie... Megara... meg se próbáld!-S-Sven...?-nehezen tudtam beszélni. Válasz helyett, egy vérző csuklót szorítottak számra... a vér s bőr szaga is ismerős volt nekem... de nem törődtem vele, utat engedtem ösztöneimnek. Mohón ittam, addig, míg kitépték kezeim közül a csuklót... Még így is túl gyenge voltam, elájultam.Csak pár órája ébredtem föl... megdöbbenve vettem észre, hogy mindkét karomban tűhegyek sorakoznak. A tűk egy vékony, átlátszó csövön keresztül vérrel teli tasakokhoz csatlakoztak. Fáradtan téptem ki őket egyenként bőrömből, már nem kellettek... tartalmuk lassan csöpögött le ágyam mellett a padlóra... szobám végében álló fotelben, összegömbölyödve aludt megmentőm... más hajszínnel ugyan, de felismertem korábbi ember bizalmasom... Sven Nylandot.
|
