NyitólapRegisztrációBelépés
A gothic  Üdvözöllek Vendég | RSS
Honlap-menü

A fejezet kategóriái
A goth [2]

Körkérdésünk
Értékeld honlapomat
Összes válasz: 7

Statisztika

Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

Rejtélyek


Tavol a fénytől


Belépés





Vámpírok,boszorkányok,gothic...



Gondoltam írok kicsit a gothicról, mint olyan, mert végülis ez az a stílus, ami a legjobban jellemez. :) Vannak dolgok, amik összekötik a gótokat. Rajongásunk a művészetek (zene, irodalom, festészet, építészet, képzőművészet), a régi korok (főként középkor, viktoriánus kor, kora romantika, romantika és persze a gótika :D :D), a szép ruhák, a misztikum, a természet, az önkifejezés minden formája iránt, és a lelki-szellemi érzékenység azok a legfőbb ismérvek, amelyek alapján -bár nehezen, mégis- keretet lehet adni a gót irányzatnak.Sokan gondolják azt, hogy a gótok azok, akik folyton meg akarnak halni, öngyilkossági kísérleteik vannak, temetőkben töltik napjaikat és a sátánt imádják... :) És tényleg!Na nem! Dehogy, csak vicc volt! :DVan egy ilyen réteg is, pl.: a gruftik.„A „gruft” német szó, sírboltot jelent. Fekete ruhában járnak, hajukat feketére festik, arcukat halotti sminkkel borítják. Gyakran járnak temetőbe, van köztük olyan, aki otthon koporsóban alszik. Céljuk a halál, a túlvilágba átlépés. Karjukat, csuklójukat összevagdossák, drogokat szednek, hogy a halálhoz közel kerüljenek. Közülük többen – grufti elbeszélések szerint – öngyilkosságot követtek el, amit társaik bátorítottak.”Na meg az emósok... De ők nem gótok, még csak rockerek sem...Pfújj!!!!Az igazi gótikusok valójában romantikusak és szentimentálisak (a kora romantika stílusjegyeit viselik). Érdekli őket a halál (de kit nem érdekel), viszont nem céljuk meghalni! (kiv.: lásd fentebb! :) ) Inkább az élet spirituális-misztikus létét kutatják, így jutnak el a filozófiához, a pszichológiához, a szellemvilághoz, a művészetekhez (pl.: Mary Shelley Frankeinsteine, vagy a romantikus kísértethistóriák, úgy mint Bronte: Üvöltő szelek) és az ezoterikához.De mindenek felett áll a szerelem iránti rajongásuk, mint a legmagasabb rendű és a legmélyebb lelki érzések megnyilatkozása.A lélek mélységeinek kutatása, saját árnyoldalunk megismerése, tulajdonképpen az önismeret áll a gót gondolkodásmód középpontjában.
Victorian Goth (klasszikus, tradicionális)A tipikus goth stílus, ami a régi, romantikus korokat idézi. A 19. század, annak rémregényei, erkölcsei, és árnyai ihlették. Melankolikus, nosztalgikus lelkek választják ezt a stílust, tüntetve a jelenkor közönye, értéktelensége ellen. Gyakorlatilag a rideg jelent és jövőt temetik. A nyugati országokban gyakori és már-már megszokott, divatos irányzat. A költészet kedvelői Byron, Keats, Shelley, Baudelaire, Wilde, és E. A. Poe köteteket lapoznak. Ami a ruhákat illeti, nélkülözhetetlen a hosszú, fekete, harang alakú szoknya, a sötét fűző, a kesztyű. Fontos kiegészítő a rózsafüzér, a legyező, és a csipkenapernyő.Gothic LolitaElsősorban Japánban terjedt el az ezredforduló táján. A Loliták kislánynak, gyereklánynak öltöznek, és század eleji, fekete, illetve sötét ruhákban járnak. A kosztümök gyakran a 19. századi gyászruhák divatát idézik. A sminkjük a porcelánbabák arcszínét követi, így egész megjelenésük egy élő babáéhoz hasonlít. A szoknyájuk körülbelül térdig, vagy combközépig ér; általában több alsószoknyát is tartalmaz. Vastag, fekete harisnyát hordanak. Általában viselnek kalapot, és elmaradhatatlan a rózsafüzér a nyakukból.Vampire és Witchcraft GothA goth stílus különleges ágazatai, a keresztény tanoktól elfordulva az okkultizmusban keresnek menedéket. A hagyományos kereszt és rózsafüzér itt már hiányzik, mind az ékszerek, mind a díszítőelemek közül. Helyettük okkult szimbólumokat, elsősorban pentagrammákat, bizonyos csoportokban fordított pentagrammákat használnak. A Vampire stílus a modern vámpírkultuszból nőtte ki magát, követőik gyakorta „vámpírszektába” tömörülnek. Néhányan még mű- vámpírfogakat is készíttetnek maguknak, olyannyira beleélik magukat a szerepükbe. Gyakori kiegészítők a lepel, a csuklyás köpeny, láncok, fehérarany ékszerek. A Witchcraft, vagyis Boszorkány irányzat egyértelműen a mágikus utat választotta. E stílus képviselői pentagrammot, vagy kelta, esetleg egyiptomi szimbólumot hordanak a nyakukban – rózsafüzér és kereszt helyett. Általános a trapézujjú blúz, és a hosszú, sötét szoknya.CyberGothTalán a legfurcsább goth ágazat az összes közül. Gyakorlatilag a dark-goth stílus megadta magát a pop és a punk irányzatnak, és így született meg a cybergoth életérzés. Ruháik futurisztikusak, szinte sci-fi filmekbe illő kiegészítőket hordanak. Az öltözékük alapanyaga gyakran latex, vagy lakkozott bőr. Kedvelik a testhez simuló, csillogó ruhákat; az élénk neon színeket (akár hajviseletként is). Különös kiegészítőket viselnek, mint például a leginkább úszószemüveghez hasonlító szemüveget; vagy az UV-fény alatt világító szegecselt karkötőt. Sokat foglalkoznak a jövővel, a jelenen túlmutató problémákkal. Általában elektro-industrial zenét hallgatnak, ami nem azonos a technoval (állítólag).
Amikor definiálni próbáljuk a dark, goth és grufti fogalmakat, s főleg azt, hogy kire mondhatjuk őket, s ki tartozik bele a csoportjukba, nehéz feladatot vállalunk. Roppant diffúz fogalmak és maga a közösség is szerteágazó, kategorizálni talán a Wittgenstein-féle családi hasonlóság ill. prototipikusság segítségével lehetne. Ha kívülről szemléljük, akkor bizonyos jellegzetességek alapján használhatjuk a dark-goth gyűjtőfogalmat rájuk, ők viszont természetesen differenciáltabban látják a világukat és irányzataikat, és helyenként hangsúlyos eltérések is lehetnek a dark, goth és grufti fogalmak között. Talán halmazokból álló modellel lehetne legjobban szemléltetni: vannak átfedések, metszetek, s vannak (proto)tipikus követelményei egyik-másik halmaznak.Tapasztalom az, hogy még a csoport tagjai is bajban vannak, amikor ez a kérdés elhangzik: mit is jelent pontosan az, hogy dark-goth?Kezdjük először a szavak magyarázatával! Ahogy a későbbi fejezetekben részletesebben látni fogjuk az angol "dark" szó az 1980-as évek legelején létrejött "poszt-punk" mozgalom, a new wave sötét, komor hangulatú ifjúsági könnyűzenei-mozgalom oldalhajtásának a nevéből, a "dark wave"-ből származik. A szó jelentése sötét, s ez a dalszövegek, az életérzés borongósságára utal és a fekete színre, amelyet az előadók és a rajongók az öltözékekben, hajfestésben stb. preferáltak. Tehát a dark (wave) leginkább arra a sajátos könnyűzenei stílusra és a köré kialakult mozgalomra utal, amely akkor, a nyolcvanas évek elején született, s máig vannak követői, jellegzetes zenekarai.A goth szó körülírása ennél nehezebb feladat. Az etimológiáját és jelentését keresve a következő szócikkeket találtam:Goth 1: a késő latin gothi szóból származik (14. század). Jelentése: azon germán csoport tagja, amely elárasztotta a Római Birodalmat a keresztény éra korai századaiban /1/Goth 2: nyers, bárdolatlan személy, aki híján van kultúrának és jólneveltségnek /2/Goth 3: A rockzene olyan stílusa, amely zord, kietlen, gyászos képeket idéz meg /3/A goth (gót) szót a Római Birodalom bukásában nagy szerepet játszó germán törzsek elnevezéseként használják először. A népcsoport vélt vagy valós jellemzői miatt a szóhoz olyan konnotációk kapcsolódnak, mint "barbár", "középkori", "bárdolatlan". A XII. században kialakuló korstílust illetik ezzel a névvel (később részletesen tárgyalom, hivatkozásokat l. ott), akkor is pejoratív éle volt a jelzőnek. Leértékelés fejeződött ki általa, mert ez az építészeti stílus szemben állt a klasszikus antik formákkal, a korábbihoz képest - a kor embere számára - "nemkívánatosat", nem átláthatót, nem a klasszikus esztétikához mérhető ("barbár") alkotásokat hozott létre. Később bizonyos irodalmi műveket, s átfogó sajátosságokat jelölnek így a XVI. századtól kezdve. A romantika szerzői közül pl. Byron, Shelley, Edgar Allan Poe, később H.P. Lovecraft bizonyos munkáit sorolják ide.Mivel nincs mindig egységes rendszer abban, ahogy ezeket a jelzőket a szubkultúrán belül használják, az érzésem az, hogy a goth (angolban használatos a gothic is) leginkább a tartalomra vonatkozik, arra a sajátos érzésre, hangulatra, amely erős szálakkal kötődik ahhoz a megfoghatatlan, metafizikai hangulathoz, amely a gótikát jellemzi, vagy a fent felsorolt szerzők bizonyos munkáit. A goth sokkal inkább kötődik eleven szálakkal a múlthoz (leggyakrabban: archaikus Egyiptom, kelta-germán kultúra, középkor, viktoriánus kor). Ezzel a névvel illethetők bizonyos kellékek, szimbólumok együttállása is. Nagyon jól körüljárja ezt a világot az elismert brit rendező, Ken Russel a Gótika című filmjében /4/. Következőképp foglalja össze Mick Mercer, a korábban említett "beavatott" újságíró a gothról alkotott fogalmát:"A goth az elmélkedés azon pillanatairól szól, amelyekben mindannyiunknak része van - nosztalgia, sóvárgás, amelyek az érzelmeinkből születnek, saját gyarlóságaink aláfestő zenéje ez. A goth a zenének az egyetlen formája ma, amely a lelkünket nagyító alá veszi. A melankólia mögött mindig több a bánat, mint a tragédia, több az igazság benne, mint a dráma. Épp ezért a méltóság a goth esszenciája. Ezek azok a dolgok, amelyek miatt olyan mozgalommá vált, amely ünnepli az életet, s nem értékeli le azáltal, hogy az alapvető kérdéseket hagyná megmerevedni, kiszáradni."

vampir26.jpg



A vámpír kifejezés egy nagyon összetett és sokrétű fogalmat takar.A köztudatban a 'vámpír' szó főként egy misztikus, vérivó, emberforma lényt takar, ám hiba lenne ennyire szűk látókörűen vizsgálni a témát.„Vámpirizmus”nak azt nevezzük, amikor egy adott lény más lényektől nyer valamilyen formában energiát. Ez lehet nyers, rögtön hasznosítható energia, közvetlen az energiaforrásból, ekkor energia-vámpírizmusról van szó. Lehet a vér, mint életesszencia a tárgya, ez diabolikus vámpírizmus, amit értelmezhetünk egyfajta kannibalizmusként. Vámpirizmus alatt leggyakoribban a vérivással kapcsolatos vámpirizmust értik.

Maga a vámpír (upier, upyr; vukodalak-brucola; morturi masticantes) szó (szláv eredetű; jelentése vérivó) viszonylag rövid múltra vezethető vissza, azonban évezredekre visszamenőleg szerepel majdnem minden kultúrában olyan tevékenység, amit ma a vámpír fogalomkörrel azonosíthatunk. Egyiptomban voltak vérivó istenek és istennők, szörnyek, akik embervéren éltek, és emberi áldozatokat követeltek meg. Az ókori Görögök is ismertek ilyen emberszerű démonokat, akik a vérünket szívják és betegségeket terjesztenek. Empusának hívták azt a vérivó nőstény dögöt, ami az ókori görög színművekben kísértett; ugyanígy nevezték őket lamia vagy brukolakhosz néven is. Az ajtón kopogtató vámpír hiedelme is tőlük ered a mítosz szerint, ezért szokás volt, hogy az udvarias, egyszeri kopogtatásra nem nyitottak ajtót.A régi Asszíriában az az ember, akit a halála után felelőtlenül nem temettek el rendesen, halála után vérszívóként "élt" tovább.A vámpírizmusnak az eredete egészen régi korokra nyúlik vissza, pontos információk nincsenek sem hozzávetőleges időpontról, sem forráskultúráról. Konkrétan a vámpír szó, és a hozzá kapcsolódó hiedelemvilág csak legfeljebb a középkorig nyúlik vissza. Korábbi formáit másként nevezték. Nincs egyetlen körülhatárolható eredet, bár sokat kutatják megszállottan több száz éve. Azt viszont tudjuk, hogy 1732-től vizsgálják orvosi és tudományos szempontból is a kérdést. 1755-től be is tiltják a vámpírizmussal kapcsolatos mindennemű dolgot, és 1786-ban porolják le hivatalosan a témát. Korábban vérivóknak, vérivó vagy emberevő démonoknak, szellemeknek, boszorkányoknak, lidérceknek, stb. nevezték őket. Formájuk besorolástól tekintve lehetett többféle is, és alakváltoztató képességük is bonyolítja a dolgot.A démonikus vérszívók, hasonlóan a lidércekhez, alakváltókhoz alapvetően nem emberi formájúak. (ld.: démon, lidérc, alakváltó)A szellemek és boszorkányok, akikhez vérivást kötnek, már szinte kivétel nélkül humanoid formájúak, vagy általánosságban mondhatjuk, hogy főként emberi alakban vannak (elsődleges forma), de szinte kivétel nélkül tudnak alakot váltani.Az állati vámpírizmus tekintetében is homály fedi a történelem majdnem egészét, noha utalások találhatók több ezer éves leleteken is. Tény azonban, hogy a Vámpírnak nevezett denevérfaj ártalmatlan, mert nem fogyaszt vért, ellentétben apró testvérével, a Vérszopó denevérrel, ami kifejezetten vérrel való táplálkozásra specializálódott. Mivel azonban élőhelye, előfordulási helye, valamint az írott történelmi anyagok összevetése jelentősen lekorlátozza az ezek által kelthetett hiedelemvilágot, így az a legvalószínűbb, hogy egymástól függetlenül alakult ki, vagyis egynél több, egymástól független bölcső lehet a nagy egész forrása. A ragadozó ösztönű állatok bevonása a vámpír-mitológiába érthető, hiszen bárki láthatott vért nyalogató macskát, kutyát, oroszlánt, vagy más fenevadat. Annál érdekesebb azonban, hogy hogyan vonhattak be olyan állatokat, mint a ló, a tehén, és más, alapvetően növényevő állatok. A legvalószínűbb, hogy onnan eredhet, hogy ezek az állatok élve szülőkként, tisztára nyalják véres utódaikat, és elfogyasztják a magzatburkot, valamint a placentát is. Ma már tudjuk, hogy ez teljesen normális folyamat, így biztosítja az anyaállat a borja szagtalanságát a ragadozókkal szemben, az elfogyasztott burok és placenta segít az anyaállat terhesség és szülés miatt fellépő fehérjeszükségletének kielégítésében, sok esetben pedig az elfogyasztott placenta anyagai indítják be, vagy fokozzák a tejtermelést. Ugyanígy bizonytalan, hogy miért fogyasztják el néha a halva született, vagy esetenként az élő utódaikat is, és hogy az utódok miért ölik meg és fogyasztják el gyengébb társaikat, vagy anyjuk miért eteti meg velük ezeket. Itt is csak találgatni lehet: rivalizálás, fehérjeszükséglet, esetleg tudja az anyaállat, hogy életképtelen a még élő utód, vagy tudja, hogy nem tudná megfelelően táplálni. A válasz sokféle lehet, és nem kizárólagos.Nem hálás feladat olyan témát boncolgatni, amiben elnevezések és skatulyák, nézőpontok közötti különbségekről van szó, de ez mit sem változtat a tényen, hogy a vámpírizmus majdnem minden kultúrában jelen van. És ha más alapelveket vallunk is, attól még ugyanazon ismeretlent próbáljuk jobban megérteni, próbáljuk magunkat felvértezni ellene. Azonban az igazság az, hogy ahogyan az átlagos emberi kultúra változik, fejlődik, átalakul, úgy a vámpírok és más képzelt, vagy valós lények világa is párhuzamosan ugyanezt teszi. Ezt lehet egyfajta evolúciónak is tekinteni.A vámpír, a vérszívó, a vérivó lény motívuma azonban olyan eleme az emberiség mondáinak, hogy a földön élő valamennyi nép kultúrájában megtalálható, kivétel nélkül. Valamiképpen mind a dél-amerikai indiánokban mind a szibériai pusztaságok lakóiban (és folytathatnánk a sort) felmerült az emberből élő, táplálkozó és mégis; maga is közel emberi lény alakja. Ennek oka lehet egyrészt Jungmagyarázata, miszerint ez az emberiség kollektív tudattalanjából származó kép, vagy azonosíthatjuk őket a porfíria és pellagra nevű betegségek vámpírikus jegyeket mutató tünetcsoportjával is.A vámpír alakja erősen összekötődik a vér motívumával, tekintve, hogy a vámpír (már) halott és fél-létének fenntartásához vérre, ergo életre van szüksége az életben maradáshoz. A kereszténység felbukkanásával a vámpír alakja még szorosabban összekötődött az ördöggel és a gonosszal és a népi motívumokba bekerült elűzésének keresztényi jellege is.Vámpírizmussal részben vagy egészben a Bibliában is találkozhatunk. Ebből is merítették azt az ötletet, hogy az első vámpír Káin volt,Ádám és Éva elsőszülött fia. Miután Káin megölte öccsét, Ábelt, Isten örök kárhozatra ítélte. Káin megkóstolta öccse vérét, ezért csak véren élt, így vált vámpírrá.[1]Ez már a kiszínezett változata annak, hogy a Bibliában (mint más vallások írásos emlékeiben is) ténylegesen megjelenik több helyen is a vér elfogyasztásának motívuma, azonban a Biblia és a hozzá hasonlók sokféleképpen értelmezhetőek.Az (európai) népi kultúrában a vámpír (szláv kifejezés; jelentése vérivó) rendszerint egy újra feléledt emberi holttest, ami emberi vagy állatvéren él, és sok esetben természetfeletti erőkkel rendelkezik, mint az emberfeletti erő és gyorsaság, állatok fölötti hatalom, vagy alakváltás. Néhány kultúrában nem-emberi vámpírok (pókok, kutyák, démonok vagy akár növények) is szerepelnek, de a vámpirizmus leggyakrabban emberekre korlátozódik.A vámpírok gyakori szereplők a horror- és fantasy- irodalomban és filmekben.A néprajzban és a pszichológiában arra utal, amikor valaki emberi vagy állati vért iszik. Az a tény, hogy rendszerint a nyakon keresztül, ahol a legkönnyebb a hozzáférés a fő artériákhoz, azt is takarhatja, hogy ez egyfajta szexuális aktus, hiszen a nyak a legtöbb ember számára erogén zóna. Emellett logikus is, hiszen ez a test egyik legkönnyebben hozzáférhető része, (ahol nagyobb ér/artéria található) tekintve, hogy többnyire fedetlen. Bizonyos területeken az emberek hitték, hogy természetfeletti hatalomra tehet szert, aki más vérét megissza. Ebben az értelemben a vámpírizmus tekinthető a kannibalizmus egyik formájának.A vámpír fogalmi köre azonban nem szűkíthető le csak vérivásra.Létezik energia-vámpírizmus is, amikor az energiacsere (lényegében a társadalmi érintkezés) révén az érintkezés egy vagy több résztvevőjét "energetikai károsodás" éri. Az "igazi" energia vámpír egy eredendően lényegesen gyengébb ember. Mivel energiahiányban szenved, abban reménykedik, hogy az adott emberrel/emberekkel való energiakapcsolat oldja meg energiahiányát. Tudományosan alátámasztott tény, hogy az emberi testnek energia-mezője (aura) van. Ez lehet a test melege (bio mezőjének infravörös tartománya). Továbbá a testben léteznek úgynevezett energiapályák (meridiánok), amiknek az elektromos paraméterei különböző műszerekkel kimutathatóak (kardiogram/szívelektromosság mérő; enkefalogram/agyi elektromosság mérő), valamint ezen felül van egy mágneses tér is, amely a bio mező (aura) egyik alkotó eleme. Mindenkinek van saját biomezője. Az aura az egyfajta biomező, amelyet akár a test energetikai "ruhájának" is lehetne nevezni. Az aura szerkezete nem egynemű, hanem több rétegből áll. Ez a bioenergia tiszta energia, az életenergia, más néven, vitalitásenergia.Az emberek közötti érintkezés bármilyen formája alapvetően nem csak információk, hanem különféle mértékben és módokon energiák cseréje is, amelynek nagy része tudományos alátámasztható. Mivel a társadalmi érintkezés során folyamatos és kölcsönös az energia-csere, ezért mindenki kicsit energia-vámpírnak mondható. Azonban ténylegesen energia-vámpírnak csak azokat nevezzük, akik részben vagy egészben képtelenek saját energiát előállítani, ezért akarva/akaratlanul megterhelő, káros mennyiségben vonják el környezetüktől azt.A „szakértők” szerint kétféle típusa van az energia-vámpíroknak: aktív és passzív, "napos" és "holdas" típusoknak nevezik őket. Az aktív, a napos folyamatosan vitát, veszekedést provokál; a passzív, a holdas folyamatosan panaszkodik, lerázhatatlanul ontja a kellemetlen negatív érzéseket "áldozataiba", miközben helyüket annak pozitív energiáival tölti fel.
A modern elképzelések eltéréseket mutatnak részben vagy egészben. Itt már a vámpír nem mindig sírjából kikelt holt, és nem alszik koporsóban, hanem megjelenik a vámpír, mint önálló faj ötlete (ld.: Vámpír: A Maszkabál könyvek).Vannak olyan vámpírok, akik képesek a fényben járni, és akik ellen mit sem ér a szentelt víz, a templom vagy a feszület (ld.: Penge című amerikai filmtrilógia, Alkonyat-sorozatLisa Jane Smith- Vámpírnaplók).Az a téves elképzelés, miszerint a vámpír szó és kifejezés magyar eredetű, valamint hogy a vámpír része a magyar hiedelemvilágnak, alapvetően Vlad Tepes erdélyi várúr, a Drakula-történetek ihletőjének, valamint Lugosi Béla filmszínész 1931-es Drakula című filmben nyújtott világhírű alakításának köszönhető. Valójában a magyar hiedelemvilágnak csak újabban képezi részét a vámpír-mítosz. Ezt támasztja alá a két kiváló néprajzkutató, Szendrey Zsigmond és fia, Szendrely Ákos Magyar néphit és népszokás lexikon című, kéziratban fennmaradt munkája, mely a második világháború végéig feltárt anyag összefoglalása. Eszerint a magyar néphitben a sírból csak a dolgavégezetlen elhunyt jár vissza, őt hazajáró, bolygó, bujdosó, kísértő léleknek nevezik. Az ilyen lélek a vámpír-babonával ellentétben nem issza az élők vérét, általában csak zajt csap, és szokás szentelt vízzel, imával és különféle praktikákkal megbékéltetni, elűzni. A magyar hiedelemvilág egyetlen vámpíri jegyeket mutató eleme a segítőszellemként, lidércként, lúdvércként és még sok más néven illetett alak, akit Hódmezővásárhelyen és környékén a szolgálataiért cserébe a gazdájának a saját vérével kell itatnia. Abban azonban minden vidéken egyetértés volt: akinek "piritusa"/lidérce van, az az ördöggel cimborál, vagyis eladta a lelkét az ördögnek. A magyar hiedelemvilág a határokon keresztül vette át a vámpírokról szóló mítoszokat az 1700-as évek vége, az 1800-as évek elején és csak jóval később, az 1900-as évek közepe-vége táján olvasztotta be saját babonái közé.A vámpír szó szláv eredetű, hogy pontosak legyünk szerbhorvát. Ez a szó az upir. Bár egyes források szerint e szó a görög netopir-ből származik, más források pedig a török uber, azaz boszorkány szóból származtatják. (Látható, hogy a szó eredete máig nem tisztázott teljesen a szakirodalomban.) Az upir szó elterjedt a szláv nyelvekben, így lett a bolgár váper, lepir, a cseh upír a lengyel upior és a kárpát-ukrán opiri, upiri.A román nyelvű vámpírszavak nem tartalmazzák az upir szótőt: strigoi, moroi, priculici, naluca, duh, aratere, stafie. A strigoi éji urat, éjurat jelent Erdélyben, s mint olyan ez felel meg legjobban a vámpírnak. A moroi Magyarországon is elterjedt, mint mora/nora bár ezt inkábbszlovák szomszédainktól vettük át. A nora a magyar néphit egyetlen vámpírszerű lénye. „Nyomó” démon, amely az emberek mellét szopja éjszaka, halott emberből lett; olykor kereszteletlenül meghalt vagy halva született csecsemőből, de nem igazi vámpír, azaz nem sírjából kikelő holttest. Kapcsolatai – mint Barna Gábor (1981) összefoglalta – a közép-európai szláv népcsoportok fent említett mora alakjai, valamint a szerbhorvát vámpír felé mutatnak.Az upir először 1047-ben tűnik fel először egy iratban, mely úgy hivatkozik egy orosz hercegre, mint "Upir Lichy", azaz gonosz vámpír. A szó ezután elterjedt a nyugati nyelvekben, mint vampyr, vampire, wampyr. A módosulás valószínűleg a szó elejének furcsa ejtéséből ered. A vámpír szó elterjedése nyugaton 1725-1734-re tehető oka, hogy 1725-től, illetve 1732-től kezdve Európa tudományos világa a magyarországi – helyesebben szerb határőrvidéki – vámpíresetek hatása alatt állott. (A gradiska-kisolovai "Plogojovitz”-eset ahol is 1725-ben egy vámpír több embert megölt és megkínzott, a másik esetben, 1732-ben, pedig 22 vámpírt állítottak elő). Ugyanebben az évben heves nemzetközi tudományos vita bontakozott ki az – elsősorban német – orvosok között a vámpírizmussal kapcsolatos eseményekről, jelenségekről. Ennek az eseménynek hatása, valószínűleg, a vámpír szó elterjedése a nyugati nyelvekben. A magyar nyelvbe pedig pont, hogy német közvetítéssel került át. Magyarországon a 18. században több vámpírpert is tartottak, amik nagy port vertek fel a nyugati közéletben. 1748-ban megjelenik az első modern vámpírköltemény Der Vampir címmel.Az első magyar nyelvemlék a vámpírokról 1794-ből miszerint: „Vampierok…az eleven embereknek véreket szopták” (NytudÉrt. 71. sz. 83). Bár Tessedik Sámuel írja a vámpírokról már 1786-ban: "Régen úgy tartották, hogy a sírbul fel-fel támadtak és az eleven embereknek véreket szopták." 1799-ben már, mint Vampir, Vámpir (Fábián J.: Term. Hist. 408: Nsz.) szerepel. Jókai használta a szót 1872-ben, a mai alakjában, mint vámpír. A vamp kifejezés először 1882-ben tűnik föl „démoni nő; vamp” (Tóth L.: Méhek 82: Nsz).



SÖTÉTSÉG,FÉLELEM,RETTEGÉS,POKOL,666.... Amit ezek a szavak jelentenek,elmondanak,kiváltanak az darkness.A sötét oldal...a lenti világ.








 
Az őrző




Meghasonlás


chat

Lady Dragon

Érdekességek
Gothic válogatás
Gothic pack

Naptár

Mentett bejegyzések

Keresés

Copyright MyCorp © 2017
Ingyenes webtárhely uCoz