Éreztem, hogy már a közelben van, a félelem kezdett megbénítani.A szobámból nyíló erkélyen álltam és vártam, hogy megérkezzen. Mikor hátrafordultam, már ott is állt szobám ajtajában.Nem szólt semmit, csak felémnyújtotta kezét. Némán sétáltam felé, mikor közelebb értem hozzá, láttam, hogy majdnem az arcom magasságában van keze. Majdnem. Nyakam pont kinyújtott jobbjába simult. Pár percig várt, majd úgy húzott közelebb magához. Féltem tőle. Kutató szemeivel próbált a fejembe látni... hirtelen mozdult felém, én ugyanolyan hirtelen és ösztönösen próbáltam előle kitérni. Figyelmeztetőleg szorította meg nyakamat... megmerevedtem és csukott szemmel vártam a harapást... ehelyett csak a fülembe suttogott.-Ma szórakozni megyünk, kedvesem.-Szórakozni?-bágyadtan, rettegve néztem fel rá. Bólintott, majd karomnál fogva kivezetett szobámból, végig a folyosón, s annak a végén lévő lépcsőig. Onnan le a hatalmas előtérbe. Míg mellette mentem, nem mertem ránézni, csak bámultam magam elé. Végre megérkeztünk a bejárathoz. Minden erőlöködés nélkül kinyitotta a súlyos tölgyfaajtó egyik szárnyát. Nekem mindig neki kell feszülnöm, ha ki akarok jutni. Kiléptünk a csillagos, hűvös ég alá.Megállt előttem, államnál fogva felemelte a fejem, kényszerített, hogy ránézzek. Durván megcsókolt. El akartam lökni magamtól, de vasmarokkal fogta meg karjaimat. Kétségbeestem. Ezt megérezte, még durvább lett. A falhoz szorított, mellkasa az enyémen, alig kaptam levegőt. Nagy nehezen ellöktem magamtól, de megragadta a vállamat, nem akart elengedni. Ahogy vergődve próbáltam kiszabadulni az erőszakos ölelésből, elestem. Próbált maga alá gyűrni, egyik kezem leszorította a földre. Szabad kezemmel próbáltam valamiben megkapaszkodni, ami segíthet abban, hogy megszabaduljak tőle... megakadt egy nehezebb kődarabban. Nem gondolkoztam, azonnal lesúlytottam vele. Mesterem felüvöltött, a szeméhez kapott... ez a lélegzetvételnyi idő csak ahhoz volt elég, hogy hasamra forduljak és úgy próbáljak meg kúszva menkülni előle. Rántást éreztem csípőmön, nem haladtam tovább. Tudtam, hogy vége, ezúttal sem nyerhettem, de nem akartam elfogadni. Küzdeni akartam. A hátamra fordított, szemében vadállati düh, homloka véres volt. Jobb kezemet újra leszorította, a ballal távol akartam tartani magamtól, de....Az egyre fakuló csillagok szomorúan nézték, ahogy a vizes földön minden pontosan úgy történt, ahogy megálmodtam... ezért nem volt nyugalmam...
|
