Bizonytalanság.... Gyűlölöm ezt az érzést...Nincs is ennél kínzóbb emberi érzés a világon. Kivéve talán azt, mikor már nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is elfáradsz attól a sok sz*rtól, amit látsz/hallasz/tapasztalsz ebben a világban, egyszóval átélsz. Ha szerencséd van, akkor érzéketlen vagy és nem törődsz vele, hagyod hadd sodródj az árral. Ha nincs, akkor éppenséggel a másik véglet vagy. Túlérzékeny. És ennél nagyobb büntetés nincs is, se ma, se a múltban...Amennyiben ez utóbbi csoporthoz tartozol: megszívtad. Én már csak tudom. Hányszor láttam már olyanokat, akik egy-egy bántó szó után sírvafakadtak; hányszor láttam már, kiüresedő életeket; hányszor láttam már kihúnyó fényeket ifjak szemében... Nem sokszor, de olyankor mindig megráznak. Fiatalok. Az élet még előttük áll. Azaz állt. Talán túl korán tört rájuk. Talán nem kapták meg azt a bíztatást, ami kellett volna nekik. Talán bajba kerültek és nem tudtak belőle kimászni. Talán elfelejtette a legjobb barátjuk/barátnőjük megkérdezni őket: "Hogy vagy?" Talán.... túl sok a "talán"...Ahhoz, hogy valaki idáig eljusson, egy hosszú út vezet. Az első lépés a bizonytalanság. Néha fel se tűnik, hogy milyen hamar megtetted már azt az utat, csak akkor, mikor éppen a tűért vagy késért nyúlsz. És mire már észbekapsz, teljesen elmagányosodtál és függő leszel... hogy melyik "szenvedélyé", az a történet szempontjából már mindegy, hiszen ez csak még mélyebb szakadékokba taszít. Olyankor megy el melletted a legtöbb ember, mit sem törődve veled. Ekkor már érzed, hogy ez nem jó, nem mehet így tovább. Segítségért kiabálsz, de senki sem hallja meg. Ha meg is hallja, "feltűnési viszketegség" címszóval továbbhagy téged a padlón heverni. Néha csak mégjobban beléd rúgnak, mint a kóbor kutyába. Ekkor kellene a legjobb barátoknak jönniük. Kellene.De hol vannak? Vannak egyáltalán? Vagy a bajok kezdetén bennük is csak csalódtál? Nem azok voltak, akiknek korábban láttad őket? Vagy pont ők tették ezt veled? Van aki segítsen rajtad? Szülő, testvér, az aktuális párod, egy idegen? Senki? És ez az a pont, mikor 2 választásod van. Vagy önkezeddel vetsz véget a szenvedésnek, vagy van akkora szerencséd, hogy Valaki végre ne tűrje szó és tettek nélkül a történéseket. De addig marad a bizonytalanság. Bizonytalanság... Gyűlölöm ezt az érzést... A legkínzóbb emberi érzés a világon.
|
