Pete Scathe tanulmányának fordítása (1. rész)
A "goth" eredetileg egy germán törzset jelöl (a gótokat), akiket a rómaiak barbárnak és kulturálatlannak tartottak, csakúgy, mint a vandálokat. Később a gótikus kifejezést egy középkori építészeti stílusra is használni kezdték, mivel a kritikusai szerint az is barbár és kulturálatlan volt. (Egyébként nagyon hasonló változáson ment keresztül a vandál kifejezés is.) Még később a terminus egy késő 18. századi-korai 19. századi irodalmi irányzatot jelölt, melynek gyakori témái voltak a halál és a természetfeletti erők. Hogy a "goth" megnevezés végül hogyan ragadt rá a post-punk zenei mozgalomra, az eléggé homályos. A post-punk színtérrel összefüggésben legelőször valószínűleg vagy Martin Hannett, a Joy Division producere, vagy pedig a Siouxsie and the Banshees használta valamikor 1979 nyarán (lásd lentebb). 1979 vége felé, illetve 1980 elején már egyre több alkalommal előfordult zenei magazinokban, hogy a gothic szóval írták körül az olyan együtteseket, mint a Joy Division vagy a Banshees. Később, úgy 1982 felé Ian Astbury (a Southern Death Cultból - ford.) a Sex Gang Children rajongóit hívta goth-nak. Látszólag egyfajta fejlődés figyelhető meg a szó használatát illetően, miszerint a goth/gothic kifejezés először néhány együttest, majd az együttesek által létrehozott zenei mozgalmat, végül a zenei mozgalom rajongóit is jelölte, de ez azért nem ilyen egyszerű. A kifejezést körülbelül 1983-ig, tehát az eredeti felbukkanását követően jó néhány évig nem használták túl gyakran az egész mozgalom megnevezéseként. 1983 elején még leggyakrabban pozitív punk vagy posi-punk néven emlegették a majdani goth szubkultúrát - az utóbbi kifejezést Richard North használta az NME magazin 1983 februári számában. Aztán valahogy, feltehetőleg 1983-ban a pozitív punkot mégis leváltotta a "goth"… Az egyik első esetet, amikor a goth szót használták a szubkultúra követőire, sikerült megtalálnom az 1983 októberében megjelent ZigZag magazin egyik cikkében, amiben Tom Vague a Death Cult berlini koncertjének közönségét a következőképpen írja le: "... és szép kis bagázs van itt, egy hordára való goth. Mintha Londonban lennénk..." Úgy tűnik, valami olyasmi történhetett, hogy egy darabig csak úgy lógott a levegőben a gothic kifejezés, alkalmanként bizonyos együtteseket ezzel írtak körül, aztán végleg rajtuk ragadt a megnevezés. Ezzel egyidejűleg a rajongóikat is elkezdték goth-nak hívni, talán a Sex Gang Children rajongóira tett megjegyzések eredményeképp. ------ Tulajdonképpen senkit nem lehet egy személyben felelőssé tenni a szubkultúra elnevezéséért, de alább megtalálhatók azon korai és szignifikáns esetek részletei, amikor a goth kifejezést használták. The Doors 1967-ben a Doors zenéjére használták a "gothic rock" kifejezést. Ez érdekes, tekintve, hogy nem egy korai goth, illetve ahhoz kapcsolódó zenekarra voltak befolyással, pl. a Joy Divisionre is.
David Bowie 1974-ben Bowie a Diamond Dogs című albumát hívta gótikusnak. Más együttesek is élhettek ezzel a kifejezéssel, illetve lehet, hogy őket is hívták már így akkor, de tekintve Bowie tagadhatatlan befolyását az épp csak kialakulóban levő goth színtérre, ezek teljesen irrelevánsak. Arra is van némi esély hogy Bowie ezen kijelentése inspirálta Martin Hannettet és/vagy Siouxsie-t.
Joy Division Az első datálható eset, amikor a gothic kifejezést a post-punk zenével kapcsolatban használták, Tony Wilson nevéhez fűződik, aki a BBC TV "Something Else" című műsorában '79 szeptember 15-én a Joy Divisiont úgy jellemezte, hogy "a mainstream popzenéhez képest gótikus." Kétséges azonban, hogy ez lett volna a legelső alkalom, amikor ezt a szót használják a JD kapcsán. Egy Mary Hannon által készített Factory Records interjúban, mely valamikor az Unknown Pleasures megjelenése után, de a Closer megjelenése előtt kelt, a következő bekezdést találhatjuk: "Az egyik árulkodó jel az album címe. A másik az, ahogy Martin Hannett leírta őket: "tánczene, gótikus felhangokkal." Nem szándékosan, de Bernard Albrecht nagyon jól körülírta, hogy mit jelent az, hogy gótikus, amikor az interjúnkban a kedvenc filmjéről, a Nosferaturól beszélt: "A hangulata nagyon fenyegető, de mégis kényelmesen érzed magad benne." A cikk aztán azzal folytatódik, hogy a Joy Divisiont "huszadik századi goth"-ként emlegeti. Sajnos a pontos forrást és a keletkezés idejét nem tudom megadni, de valószínűleg korábbi, mint az alábbi kritikák:
[Penny Kiley kritikája a liverpooli, '79 október másodikán megtartott fellépésről] "A "goth" egy kicsit elcsépelt megnevezése a műfajnak, de a Joy Division ugyanolyan hatás kelt, mint - hogy egy nagyon kézenfekvő példát vegyünk - a Banshees." [Des Moines kritikája a leeds-i, '79 október harmadikán megtartott fellépésről] "Lehet, hogy Curtis úgy hadonászik, mint a félkarú szobafestő, de a gótikus tánczenét, amit vezényel..." (a mondat a következőképp folytatódik: "... mindenki jól érti, aki meglátta benne a New Wave frontembert, és tudja, hogyan kell táncolni a Joy Divisionre!" - ford.) [Chris Bohn kritikája a londoni, '80 február nyolcadikán megtartott fellépésről] "A Joy Division mestere a borús gótikának..." Ahogy a fentiekből látszik, a Mary Hannon-féle interjú után gyakorivá vált, hogy a Joy Divisiont és bizonyos más együtteseket, mint pl. a Banshees, a gothic szóval jellemeztek. A Banshees ebben az időben már gyakran élt ezzel a kifejezéssel, hogy bemutassa, milyen irányba szeretnének mozdulni a zenéjükkel, de azt nem tudom, hogy ez a Mary Hannon interjú előtt vagy után történt-e (lásd lentebb). Mindenesetre megkockáztatom a kijelentést, hogy Hannett "gótikus felhang"-os megjegyzése megelőzi Wilson állítását, mivel mindössze két és fél hét telik el Wilson megjegyzése és Penny Kiley megállapítása között, miszerint a gothic "elcsépelt" - bár két hét az újságíró szakmában hosszú időnek számít. Mivel az Unknown Pleasures '79 május-júniusában jelent meg, arra tippelek, hogy Hannett kommentárja nagyjából '79 nyara körül hangozhatott el.
|
